Amikor 2024 novemberének végén a felkelők támadást indítottak Szíria északi részén a kormányerők állásai ellen, akkor még nagyjából senki sem gondolta, hogy ez a fejlemény pillanatok alatt elhozza majd a több mint fél évszázada fennálló rendszer totális bukását. Az események alig másfél hét alatt addig fajultak, hogy az elnök elmenekült, a tizennégy éve tartó polgárháborúban pedig lezárult egy hosszú fejezet (véget teljesen még nem ért, mivel különböző csoportok máig harcot vívnak egymással). Az Aszad-rezsim bukása megnyitotta az utat az eddig távolságtartó hatalmak körében is, akik a leggyakrabban szemet hunytak afelett, hogy radikális szélsőségesek váltották az oroszbarát kormányt. A helyzet utat nyitott az Arab-félsziget gazdag befektetői előtt is, akik máris bejelentkeztek az új vezetésnél. A lépésük egyáltalán nem okoz meglepetést, a gazdasági lehetőségek mellett a földrajzi közelség és a politikai azonosságok is indokolják, hogy gyorsan próbáljanak lecsapni a térségi lehetőségekre.
Hosszú próbálkozások
A damaszkuszi vezetés és Öböl Menti Együttműködési Tanács (ÖET; Gulf Cooperation Council – GCC) a békeidőkben sem ápolt egymással túl szívélyes viszonyt, mivel az Aszad-kormány régóta szoros kapcsolatot tartott fenn Iránnal. A hideg diplomáciai kapcsolatok miatt nem is volt meglepő, hogy amikor az arab tavasz hullámai polgárháborút robbantottak ki Szíriában is, akkor az
Arab-félsziget gazdag országai igen korán a felkelők mellé álltak, bezárták a nagykövetségüket Damaszkuszban, nyíltan állást foglaltak a regnáló vezetés ellen.
A diplomáciai lépéseken túl más részt is vállaltak a szíriai polgárháborúban, jóformán mindegyik ország támogatott egy számára ideálisnak tűnő ellenzéki csoportot, gyakran nem kevés pénzt fordítva rájuk. Ezzel viszont az volt a probléma, hogy olyan fegyveres formációk jöttek létre a kormányellenes oldalon, amelyek gyakran egymással is érdekvitában álltak, ezért maguk is riválisok lettek. Az ÖET jómódú hatalmai ezzel éppen ahhoz járultak hozzá, hogy feldarabolódott, mozaikos frakciók sokaságára szakadjon szét, ezért ne tudjon egységes erőt mutatni a kormánnyal szemben. A lázadókat ez azért hátráltatta, mivel nem tudták összehangolni a műveleteiket, gyakran pedig egymással is összecsaptak a nagyobb befolyás megszerzése érdekében.
The Saudis, btw, are the main sponsors of Jaysh al-Islam – one of the main terrorist groups inside , and per the photo below, the likely occupants of the lab. Saudis have been caught shipping foreign-bought equipment/arms to Syrian terrorists during this war. 2/2
— Sharmine (Narwani)
Bár a taktika nem volt kifejezetten következetes, ennek ellenére is majdnem elérte a célját: 2014-2015 környékére az Aszad-rezsim a bukás szélére sodródott. A diktátornak a legnagyobb bajban érkezett a segítség, Oroszország, Irán és a libanoni Hezbollah is hajlandó volt a korábbiaknál nagyobb támogatást nyújtani Damaszkusznak, ezzel a kormányerők lassan visszaszerezték az irányítást. A jelentős segítséget élvező
reguláris erők egyik stratégiája az volt, hogy a kisebb méretű frakciókat egyenként morzsolja fel, ebben az is a segítségére volt, hogy sok ilyen fizikailag is elszigetelt volt más csoportoktól.
A megosztottságot kihasználva viszont meg tudták akadályozni, hogy az ellenállók nagyszabású összehangolt támadásokkal zavarják össze a főváros katonai vezetését. Aszadék sikerrel vitték véghez az akaratukat, egyesével lassan felszámolták a főváros környéki lázadók területeit, közben az északi nagyobb országrészt ellenőrző frakciókat is visszaszorították. Ez volt az időszak, amikor az Öböl szinte teljesen elvesztette a helyi befolyását, mivel azok a felkelők is áldozatául estek a hadműveletnek, amelyeket elsősorban Szaúd-Arábiából vagy Katarból támogattak. Rijád és Doha is felismerte, hogy nem éri meg nekik növelni a pénzjuttatásokat, ezért inkább távolabb helyezkedtek el a konfliktustól.
A helyzet azt követően kezdett némileg változni, hogy 2020-ban Damaszkusz látszólagos győzelmet aratott, ekkor a világ kénytelen-kelletlen elismerte, hogy Aszad marad Szíria ura. Ez lassan az iszlám világban is megváltoztatta a szemléletet, szép lassan elkezdték visszafogadni a különböző testületekbe az addig kitaszítottnak számító hatalmakat, lassan a nagykövetségek is újranyitottak a szír fővárosban. Úgy tűnt, hogy a világ lassan beletörődik, hogy a rezsim fennmaradásával kell számolniuk, de azért csak óvatosan nyitottak újra a kormány felé.
Ebben a helyzetben borítottak mindent a 2024 végi események, a kínálkozó lehetőségre pedig ráugrottak az ÖET tagjai is.
Assad of Syria – the man that killed three Million people and displaced another 4 million is in Saudi Arabia today to talk about Israel’s response to a war they haven’t even started.
— Mossad (Commentary)
Egy váratlan lehetőség
A megváltozott helyzetet jelzi, hogy egy sor ország szinte azonnal delegációt küldött Damaszkuszba, a szíriai fővárosba látogatott többek között a katari külügyminiszter csapata. Az új vezetés igyekezett elmélyíteni a nemzetközi kapcsolatait, az ideiglenes kormány vezető tagjai Rijádba látogattak január elején. 2025 elejére nyolc ország indította újra a nagykövetségét az országban, köztük az Arab-félsziget jóléti kormányai. A diplomáciai nagyüzemnek az új szíriai kormány részéről egyértelmű a célja: növelni a nemzetközi elfogadottságot, kapcsolatot építeni, tőkét bevonni.
Felmerül a kérdés, hogy miért éri meg befektetni Szíriába a térségi országoknak, ezekből pedig akad pár:
- Szíria stratégiai szempontból kiemelt földrajzi helyen fekszik, több fontos útvonal metszetében.
- Az ország gazdaságilag romokban van, ezért szinte bármilyen fejlesztés komoly nyereséggel kecsegtet.
- Az eltérő adatforrások szerint is minimum 22 millió fős piac nem elhanyagolható.
- Biztonsági okokból és az iszlamista eszmék terjedése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora hatást tudnak gyakorolni a helyi radikálisok felügyeletére. A stabilitás garantálása a teljes Arab-félszigetre pozitív hatást gyakorolna.
- Az országban van egy csomó nyersanyag, amely az elmúlt években nem lett túl hatékonyan kiaknázva.
A felsorolásból kiindulva szinte már csak az a kérdés, hogy mégis mi lehet annak az akadálya, hogy most gyakorlatilag végeláthatatlanul öntsék a fejlesztési pénzeket Szíriába. Pedig ezekből is akad pár:
- Hiába látszik az országban átmenetileg jelentős hatalmi vákuum, a döntő erővé máris látványosan bejelentkezett Törökország. Ankarával Katar jóban van, de Szaúd-Arábia már kevésbé. Félő, hogy Szíria megerősödésével éppen a rivális kezére játszanák a kártyákat.
- Mohamed al-Dzsuláni, vagy újabban Ahmed Husszein el-Sará december végén egy interjúban azt , hogy az „ideiglenes” kormány még legalább négy évig hatalomban marad, mivel ennyi időre lehet szükség az alkotmány kidolgozásához és egy választás előkészítéséhez. A bejelentés nem éppen a bizalmat erősítette meg az Szíriával kapcsolatban, mivel ez egyben azt jelenti, hogy a helyzet nem túl megnyugtató, valamint ezzel egy újabb autokrata hatalom fogja vezetni még minimum évekig az országot.
Azt tudják az ÖET-országokban is, hogy Szíriában most azzal lehet elérni a legnagyobb eredményt, amiből ott a legkevesebb van: pénzzel.
Syrias interim foreign minister Asaad al-Shaibani urges the US to lift its sanctions on Damascus during his first visit to Qatar. Read more:
— Al (Arabiya)
Ebből az Arab-félszigeten van bőven, ezzel pedig még a törökök sem tudnak versenyre kelni. Könnyen lehet, hogy a következő időszak arról fog szólni Damaszkuszban, hogy melyik regionális (vagy globális) erő tud többet ajánlani, és majd az „átmeneti” kormány is arra fordítja a kormánykereket, ahonnan több hasznot remél.
Ez a várható geopolitikai küzdelem viszont már magában rejti egy következő konfliktus lehetőségét, valamint annak a veszélyét, hogy a diplomáciai elismertségen túl sokat nem kap az új kormány, az újjáépítéshez szükséges támogatások végül elmaradnak az országból.
A visszatérő pletyka
A Közel-Kelet konfliktusgócának fennmaradását jól jelzi egyetlen történet, amely leírja, hogy miért lesz különösen nehéz „rendet tenni”. Szíriával és az Öböllel kapcsolatban makacsul tartja magát egy olyan pletyka, hogy az elképesztő földgázkészletek felett diszponáló Katar majd Szaúd-Arábián, Jordánián és Szírián keresztül egy szárazföldi gázvezetéket építene Törökország, majd Európa felé, ezzel pedig egyszer és mindenkorra stabil alternatívát nyújtva az orosz gáz helyett az energiára kiéhezett kontinens számára. Egyes összeesküvés-elméletek még azt is tudni vélik, hogy a 2000-es években megszülető elképzelés határozottan csípte Moszkva szemét, ezért kifejezetten érdeke volt, hogy Doha ne valósíthassa meg a terveit, ehhez pedig kapóra jött a szíriai polgárháború. Ez a teória soha nem nyert bizonyítást, ennek ellenére
az Aszad-rezsim bukását követően újult erővel kezdett el terjedni az elmélet, hogy Katar köszöni szépen a lehetőséget, és most megvalósul a beruházás.
Now that Syria’s independent government has been overthrown, NATO member Turkey wants to revive talks with Qatar to create a gas pipeline that will connect through Syria to send energy to Europe, to help it replace Russian gas.
— Ben (Norton)
Bár a katari hatóságok határozottan tagadták, hogy szárazföldi gázvezetéket építenének fel a Közel-Keleten keresztül, mégis sokan szinte biztosra veszik, hogy megvalósul a projekt. A valóság ezzel szemben az, hogy a geopolitikai realitás egyáltalán nem indokolja Doha számára, hogy nekifogjon egy ilyen építkezésnek:
- Az építkezés költsége szerény becslések szerint is dollármilliárdokat emésztene fel. Nem mintha a világ egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-jével bíró Katar számára ez hatalmas megterhelést jelentene, viszont ekkora összegeket még a feneketlennek tűnő pénzforrásokkal bíró ország sem akar felelőtlenül elkölteni.
- A Perzsa-öböl apró félszigetén fekvő állam számára semmi nem indokolja gazdaságilag, hogy a szárazföldön keresztül vezessen át egy vezetéket. Az 1990-es években a cseppfolyósított földgáz (LNG) felé forduló Doha mára a világ egyik vezető hatalmává vált az ilyen típusú energiahordozóban. Katar el is kötelezte magát a technológia mellett, rengeteg pénzt öltek már bele ebbe, ráadásul Európa is felismerte, hogy a sokkal nagyobb rugalmasságot engedő szállítási (és eljárási) mód felé kell fordulnia az orosz gáz pótlására, sorra épülnek a kontinensen az LNG-terminálok. Az arab kisállam a vízióját is úgy határozta meg, hogy abban a cseppfolyósítás élvez prioritást, nem valószínű, hogy az évtizedek óta következetesen képviselt irányt egyetlen (átmeneti?) lehetőség miatt felrúgnák.
- Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Szíria a rezsim elzavarásával még nem vált sem stabil, sem pedig biztonságos országgá. A radikális iszlamista eszméiről ismert, és a világ több országában terrorszervezetként nyilvántartott Hajat Tahrír al-Sham (HTS) a hatalomátvétel óta kifejezetten toleráns hangnemben vezeti az (ideiglenes?) új kormányt, ez viszont nem garancia. Szíria minden szempontból kivételesen megosztott ország, keverednek itt a különböző etnikai, vallási és politikai csoportok, ez pedig rendkívül instabillá teszi az országot. Az egy hónappal korábbi váratlan hatalomátvétel óta viszonylagos nyugalom uralkodik Szíriában, de ez még a vezetés tekintetében átmeneti korszaknak vehető és szinte bármikor kiújulhatnak a harcok a konszolidációs törekvések ellenére is.
- A fent felsorolt érveken még át is tudna lépni Katar, még mindig ott van az gyakran elfeledett, ám talán legnagyobb kihívás: Szaúd-Arábia. A Közel-Kelet egyik legerősebb hatalmán is át kellene vezetni az esetlegesen megépülő vezetéket, ám a közelmúlt eseményei éppen azt bizonyítják Dohának, hogy nincs nagyon okuk megbízni Rijádban. Több diplomáciai csörtéje is volt egymással az elmúlt évtizedben a két „szövetséges” országnak, de a csúcspontot 2017 nyarán érték el. Ekkor egy sor másik országgal együtt Szaúd-Arábia blokádot hirdetett szomszédja ellen, és egy listát is átadtak a Katarnak a követeléseikről. A felsorolt pontok között szerepeltek olyanok is, amelyek egyértelművé tették, hogy Rijád irigyli a kis emírség mérhetetlen vagyonát, és rá akarja tenni a kezét arra (vagy legalább egy részére). Bár a blokád véget ért, a diplomáciai kapcsolatok helyre álltak, a katariak azóta különösen óvatosan állnak hozzá a szomszédjaikhoz.
A geopolitikai realitás tehát azt feltételezi, hogy Szíria nagy váltása nem hozza el a régóta várt/ellenzett nagy beruházást. Ezzel együtt még nem kell teljesen temetni mindent Damaszkuszban, mivel tényleg az Aszad-rezsim utolsó évtizedében drámaian visszaesett az életszínvonal.
Az országban már az is jelentős előrelépést jelentene, ha a nyugati szankciókat feloldanák, és újra beindulhatna a kereskedelem.
Erre minden esélye megvan, több ország ugyanis fontolgatja, hogy feloldják a szigorú korlátozásokat, ezzel Damaszkusz nagy levegőhöz juthat, és átmenetileg növelheti az életszínvonalat az országban. Hosszú távon mindez azonban kevés lesz, és ennél jóval komplexebb stratégiát kell kidolgozniuk, valószínűleg ez is nagy szerepet játszik abban, hogy a kormány négy évet kér hatalomban. A vezetés tisztában lehet azzal, hogy a következő időszak egyáltalán nem lesz egyszerű, ezért a káosz elkerüléséért is inkább hosszabb felhatalmazást jelentettek be maguknak.
Címlapkép forrása: Chris McGrath/Getty Images